Buglya Sándor kapta a BIDF 2025 Életműdíját
A neves filmrendező, operatőr és producer, Buglya Sándor, 2025-ben a Budapest International Documentary Festival (BIDF) Életműdíját vehette át, elismerve több évtizedes munkásságát.
Most szerdán, január 29-én, 20:00 órakor Budapesten, a Mammut II. Cinema City mozitermében kerül vetítésre a program részeként Buglya Sándor „Zsákfalu” című dokumentumfilmje. Szeretnénk, ha Perőcsény közössége méltó módon képviselné magát ezen a különleges eseményen, tiszteletünket kifejezve falunk lakója és a rólunk készült alkotás iránt! Perőcsényi lakosok számára ingyenes buszjáratot szervezünk a vetítésre, ami 17:45 órakor fog indulni a főtérről.
Jelentkezni az alábbi elérhetőségeken lehet:
Telefonon: 06-27/365-136; 06-30-363-82-80 (hivatali időben)
E-mail címen: hivatal@perocseny.hu
Buglya Sándor – Életműdíj
A BIDF 2025 – Életműdíjasa
A doktor úr
Buglya Sándor köszöntése
A poeta doctus analógiájára megalkotható a director doctus fogalma. Olyan rendezőkre alkalmazhatjuk, akik intellektuális beállítottságúak, a művészi alkotások mellett esetleg tanulmányokat, esszéket is írnak. Ilyen volt – hogy egészen különböző rendezőket említsek – Bódy Gábor és Kézdi-Kovács Zsolt, s ilyen manapság – ismét különböző műfajokban és filmekben érintett alkotókat említve – Janisch Attila és Duló Károly.
Buglya Sándor azonban nem ezen a bölcsész módon poeta doctus, hanem valóban doktor: a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerezte első diplomáját 1970-ben. Hogy mennyire fordulhatunk hozzá egészségügyi problémáinkkal, azt nem tudom. („Kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.”) Ám filmművészeti kérdésekben, legyen az elmélet vagy gyakorlat, nyugodt szívvel kereshetjük őt. Buglya Sándor ugyanis 2005-ben egykori másik alma materében, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (akkor főiskola) is doktorált. Ahogy mondani szokás: elöl doktor, hátul doktor, avagy doktor doktor.
Ám ez mind semmi a filmes sokoldalúságához képest (mintha egy orvos egyszerre volna sebész, nőgyógyász vagy urológus): rendező, operatőr, producer, dramaturg, a Magyar Független Film és Videó Szövetség elnöke, a Nemzetközi Amatőrfilmes Szövetség elnökségi tagja, a Dunatáj Alapítvány kuratóriumának elnöke, az SZFE, a gödöllői Szent István Egyetem és a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Mit hagytam ki? Ja, a filmeket. Hát, azt most nem tudom felsorolni, mivel mintegy száz címet tartalmaz. Ennek a felét rendezte, a negyedét fényképezte (akár saját, akár más rendezésében), a másik negyedének pedig producere volt. A rendezések a hetvenes évektől mostanáig fél évszázadot ölelnek át, benne elsősorban a vidéki és a határon túli magyarság (Hogy vagytok tük es… – Moldvai csángó-magyar iskolák 1948–1959, 1999; „Segíts magadon, az Isten is megsegít”, 2003; Bánya utca, 2005; Húsz év múlva, 2010), a történelem sorsüldözöttjei (Sváb passió, 1990; Nem mindenki Szabó Géza ám!, 1998; „…úgy mondjam, ahogy volt…”, 2002) és a forradalom történeteivel (1956 október, 1993; A magyar forradalom egyetemére jártam, 2006). De talán nem bántó, ha a szerzői filmek mellett inkább az életmű sokoldalúságát emelem ki, hiszen Buglya Sándor szerző, azaz egyéniség, személyiség tudott lenni operatőrként, producerként, vezetőként és tanárként egyaránt. Az ő szerzőisége mindezt együttesen képviseli.
Nem hallgathatom el, hogy személyesen ismerem. Jártam a lakásában, láttam a számítógépet, amin vágni szokott. Vendégeskedtem Perőcsényben, második otthonában, ahol művészi sokoldalúságának másfajta oldalát mutatja: aktív alakítója a falu életének, miközben a házát gondozza, a földjét műveli. Meg persze filmet is forgatott róla Zsákfalu címen 2007-ben. Autóztam vele Kolozsvárról Budapestre, s az út minden fájához, házához volt története: itt szerveztem képzőművészeti alkotótábort (merthogy, majd’ elfelejtettem, Buglya fest is), itt a legjobb a forrásvíz, amiből előre bekészített kannákban érdemes hazavinni, mivel jobb a bolti ásványvíznél. Főképp, mert természetes.
S ez a természetesség talán személyiségének és művészetének epitheton ornansa. Azért is merészkedtem előhozakodni személyes ismeretségünkkel. Hiszen őt mindenki ismeri és – szerintem – szereti. Be sem kellett volna őt mutatni. Életműdíjjal kitüntetni azonban felettébb üdvös és szükséges!
Gelencsér Gábor